Folytatódik a harc a porszívóval, a múltkori sikertelen javítás után újratervezés következett. Vajon sikerült megoldani a problémát?
Újratervezés
Az előző alkatrészhez képest számos változtatást hajtottam végre a terven. Először is egy darabból készítettem el, így remélhetőleg nem fog letörni az akasztó fül, amit kicsit meg is vastagítottam. A fül és a cső csatlakozásánál kialakítottam egy lapos felületet, ami kívülről fel tud támaszkodni az akasztó külső részére. Ez véd a kifordulás ellen és a felvekvés miatt csökkenti a fül élére eső terhelést. A gyűrű rögzítését biztosító csavarkötést az idom oldalán helyeztem el, és az így szabaddá válló helyen egy nagy kivágást készítettem, hogy a porszívó fejét biztosító gombot az alkatrész felhelyezése után is szabadon lehessen használni.
Az alakon kívül a nyomtatási paramétereken is sokat válltoztattam. Eleve az nyomtatáshoz való elhelyezés is a képen hasonló lett, így a fül rétegeinak nyomtatása az előző hibás tárgyhoz képest 90 fokban elfordult. Ez jó mert egyrészt a rétegek erőhatással szembeni ellenállása nagyobb, másrészt az anyag belsejének (infill) váza is a rácsos tartókhoz hasonlóan tud működni. Ráadásúl az infill-t dupla vastagságúra készítettem. A második képen zöld színnel látható az infill, míg a kék az alátámasztásokat mutatja, melyeket a nyomtatás után ki kell törni. Ezen kívül megerősítettem az oldalfalakat és a fül akasztórészére is tettem pár tized millimétert.
Az alábbi módosított nyomtatási beállításokat használtam:
- Exrtusion width: 0,100 mm
- Infill Desinty: 15%
- Infill Thickness: 2 lines
- Shell count: 6 loops
Anyag: PLA
Nyomtatási idő: 12 óra
Összehasonlítás
Az első alkatrésznél sikerült sokkal masszívabbat gyártani. Minden tekintetben erősebbnek tűnt korábbi társánál. A fül akasztó része azonban kicsit vastagabb lett, így kellett rajta smirglizni. Ezt annyira nem bánom mert nyilván kopni fog a használat során. Jobban sikerült a csavarhelyek kialakítása is. Külön meg kell tanulni, hogy egy anyacsavar méretéhez képest mennyi ráhagyást kell hagyni a terven, hogy a kinyomtatott tárgyba kényelmesen illeszkedjen. Most még mindig kicsit szűkös volt a nyílás, ennek oka lehet a támasztékok eltávolítása után maradó anyagdarabok. A képeken bal oldalt a régi, jobb oldalon az új alkatrész.
Használatbavétel
Az összeszerelés elég vidáman ment. Fura, hogy bár a cső átmérőjéhez illeszkedő lyukméretet alkalmaztam, a korábbi és az új tárgy esetében is több milliméterny nyílás maradt a tágy felhelyezése után. Tehát van még min kisérletezni. Ennek ellenére az első jelek bíztatóak, de mit hoz vajon a terhelés?
A fel- leszerelés sikeres, jó ötlet volt nyílás kialakítása. Így a könnyed felhelyezés után mehet is a helyére a cső.
Az első akasztás olyan nagy siker volt, hogy azonnal letörött a fülnek azon része ami túllógott az alkatrész felső részén (ld. első képek). Infill, oldalfalvastagság "ide vagy oda", az erőkar megint győzőtt. Ugyanakkor a megmaradt rész már teszi a dolgát. Szépen kapaszkodik, igaz most még kicsit szorul de hamarosan bejáratódik. Mire ezt a cikket írom, már több mint fél napja áll a porszittyó a helyén és nincs kedve eldobni a csövét. Eddig nyertünk. Főként tapasztalatot.
Tanulságok
Szerintem a házi 3D nyomtatással csínján kell bánni, ha valós terhelést szeretnénk adni a tárgyunknak. Az infill további növelésével homogenizálható az anyag, de már így is fél napot nyomtattunk. A másik ami eszembe jut erről, hogy az ilyen munkákhoz nem biztos, hogy elégséges az alap szeletelő szoftver. A CraftBot printer szoftvere nagyon sok állítási lehetőséget ad, viszont ebben az esetben jól jöhetne a nyomtatás zónázása. Ez azt jelenti, hogy az alkatrész különböző területeire más-más beállításokat lehet megadni. Itt most akkor jól jönne, az infill növelése a fül esetében, míg a többi részen maradhatna ez a beállítás. Van ilyen szoftver is csak az már fizetős. Nem biztos, hogy rögtön rohanni kell a PayPal kasszához, inkább válogassuk meg mit nyomtatunk és tanulgassunk, kísérlezetgessünk.
Értékeld a cikket!
{extravote 3}