Ha jobb kézzel húzom ki a dugót a falból akkor már nincs aki megírja ezt a blogot...
Jól megcsapott a mocsok áram. Még most is sajog a könyököm, pedig már több mint 12 órája történt. Egyszerűen ki akartam húzni egy állólámpa csatlakozóját a konnektorból. Tudni kell, hogy pár éve teljeskörő villany-felújításon esett át a lakásom és a lámpa is egy gyári (KIKA féle) állólámpa volt. De miért írok ebből blogot? Mert rejtély, hogy mi okozhatta a bajt és mert elfogott a rettegés mi lett volna, ha egyszer a gyerek húzza ki. Csak akkor olvasd tovább ha kicsit értesz az elektromossághoz, esetleg ha tanulni akarsz, avagy megfejtenéd a talányt.
Kicsit furcsa előjel, de valójában egy nagy villanyszerelésnek kezdtem volna neki. Ez azonban lényegtelen, mert még csak gondolatban álltam neki. (Valszeg rossz gondolat volt.) Lényeg, hogy Zsófi szobájában lévő állólámpa kiszabadítása és előszobába cipelése kezdetben jó ötletnek tűnt. A jó ötlet megvalósításának azonnal neki is veselkedtem és egy laza mozdulattal ki gondoltam húzni a kisszekrény mögötti konnektorból. Persze ehhez kicsit a szekrény oldalánál mögé kellett nyúlnom, de a dugvilla könnyen megfogható volt. Nem tököltem, egyszerűen jobb kézzel lenyúltam és egy határozott mozdulattal kihúztam. Csakhogy ez egy rendes földelt konnektor, jó passzentos. Meg kellet fogni és némi erőkifejtést kellett alkalmazni. Így történhetett, hogy a könyököm hozzáért a radiátor csövéhez. És abban a pillanatban jött a cuccos, de rendesen. Alig bírtam elengedni a dugót, iszonyatos fájdalom a könyökömnél és éreztem ahogy az egész alkarom átjárja az áram. Elöször csak kiabáltam. Ilyeneket, hogy "jajj! ÁÁááá!", aztán meg "a kúrva anyádat te szar-szemét pipamocsok, facsöcsű, szőröstalpú román geci", stb. Kb. fél órán át le volt bénulva az alkarom, a hüvelyk és mutató újjamat néhány perc múlva csak nagy nehézségek árán tudtam megmozdítani, közben zsibbadt az egész és iszonyatosan fájt a könyököm.
Túl az első ijedségen megállapítottam, hogy nagy mákom van. Elöször is, hogy el tudtam engedni a dugót. Aztán, hogy jobb kézzel fogtam meg. Mert ha ballal teszem, akkor a jobbal biztos rátámaszkodom a radiátorra és akkor annyi. Áthúz a szívemen és kész. (Egyedül voltam otthon.) Számtalanszor rázott már meg az áram, de ilyen durva még sosem volt. Lehet, hogy öregszem? Teljesen kétségbe voltam esve. Nem magam miatt. Hanem, hogy ha a gyerek akarja valamiért kihúzni akkor őt csapta volna meg. No de lássuk, miért is érdekes mindez.
Két dolog miatt érdekes. Nálam elvileg egy tényleg jól megcsinált EPH van. Mi ez? Nos minden fém szerkezet közös földpotenciálra van hozva. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden fém vezető össze van kötve egy jó vastag rézdróttal és az pedig a ház közös földjéhez. Minden fém vezető alatt értem az összes gáz-, vízvezeték-, fűtéscsövet, és nagyobb felületű vasdarabokat (galéria szerkezete, kád lábazata, stb.) Miért jó ez? Egyrészt mert előírás, másrészt mert minden fém tárgy azonos potenciálon van, tehát közöttük semmilyen feszültség nem léphet fel. Úgy is mondhatnám, hogy ha a vízcsaphoz ért volna a könyököm, akkor azon keresztül csapott volna meg. Viszont azt kizárja, hogy a radiátorcsőben lévő esetleges kóbor áram és a földvezeték közötti feszültség tett volna rám ilyen hatást. No meg van egy életvédelmi relém is melynek pont az a dolga, hogy a föld és a fázis között visszafolyó áram hatására kb. 4 század másodperc alatt leoldjon. Így tehát az EPH-n keresztül olyan gyorsan kellett volna leoldania, hogy azt észre sem kelett volna vennem.
Elöször (sok anyázás és jajgatás közepette) leellenőriztem az EPH-t. Nemrégiben csináltam egy csipogót ami egy kb. 20m (!) vezetékből áll, melynek mindkét végén egy szigetelt krokodill csipesz van, közöttük pedig egy elem és egy csipogó (buzzer). Ezzel lehet az egész lakásban vezetéket keresni. Ha a csipeszek két végét ugyanarra a vezetékre kötöm, akkor a csipogó megszólal. Praktikus darab. Tehát az egyik felét rácsíptettem az EPH földelt vezetékére a kapcsolótáblába, a másik végével pedig elbattyogtam a kérdéses radiátorhoz. Csipogott. Persze hamár elkezdtem, leellenőriztem minden radiátort, és csövet. Minden rendben volt. EPH rendben, következzen az életvédelmi (FI) relé. A FI relé a kapcsolódobozban lakik, van neki egy kis teszt gombja, mellyel leellenőrizhető, hogy a relé működik-e. Ha a gombot megnyomom a relé kiold. Ezt is tette, tehát a relé működőképes. Ez azonban nem jelenti azt, hogy véd is. Csak azt, hogy működőképes.
A FI relét a következő módon lehet tesztelni: Áram alatt lévő hálózatban a fázis és a föld vezetéket össze kell kötni egy kb 5000 ohmos ellenállással. Ha ez nincs, akkor megteszi egy normál villanykörte is. Tehát fabrikáltam egy ajlzatot két dróttal. Betekertem egy égőt és egyik drót ment a fázisba (fáziskereső ceruzával megnéztem melyik az a konnektroban), a másikat hozzáérintettem a földeléshez. Annyi ideje sem volt, hogy egy jót szikrázzon, a relé leoldott.
Nos akkor, hogyan csapott meg így az áram? Rejtély. A lámpa dugója sem szerelt dugó volt, hanem egybeöntött műanyag védőföldeléses többszörös szigetelésű cucc. Nos ha van valami ötleted írd meg, mert én értetlenül állok a dolog elött. Felhívtam telefonon egy érintésvédelmi szakembert tanácsért, neki sem volt ötlete (bár láttatlanban hogyis lehetne). Tény azonban, hogy a lámpával már korábban is voltak bajok a fém állványzata néha csipkelődött. Kimértem ezerszer, de nem találtam semmit. Most ki fogom dobni a lámpát és ez volt az utolsó cucc amit a KIKÁ-ban vettem. Eddig is szinte mindennel megszívtam ami onnan származik, de ez már egy másik tészta.
Még annyit, hogy fellelkesedve még ma kicseréltem a kismegszakítók dobozát egy nagyobbra és jóval több megszakítóval több áramkörre osztottam a lakást. Gyakorlatilag mintegy 8 órán keresztül villanyt szereltem. Szerintem nem vagyok normális. De szép lett.
Ezt a villanyszerelő csinálta:
Ezt meg én:
2011. május 2.
Ez milyen ciki! Alig két és fél év kellett ahhoz, hogy rájöjjek az "áramütés" miértjére. No meg az, hogy megin megkíséreljem eltávolítani azt a bizonyos dugót a falból. Szóval az van, hogy a konnektor és a radiátor termosztát szerelvényének a távolsága éppen kicsit több mint egy alkarnyi. Mármint az én alkaromnyi.
Kb. 2 cm van a termosztátot rögzítő csavar és a könyököm között, ráadásúl a csavar épp úgy áll, hogy a két lapjának találkozásánál kialakuló él, épp a könyökben futó ideget célozza meg. Egyszerűen az történt, hogy amikor a dugót kihúzom akkor a könyököm hozzáér a csavar éles szegélyéhez, pont az idegnél. A múlkor, mikor erős rántással próbáltam kihúzni a dugvillát, jól bevágtam a könyököm a csavarba. Biztos te is jártál már úgy ezzel az ideggel, hogy lezsibbadt tőle az egész karod. Ha nem, akkor tapints ki és nyomd meg kicsit. Baromi szar érzés. Most akkor képzeld el, hogy frnakón belevágsz ide egy éles vassal. No ez történt velem akkor, és majdnem ma is. Csak ma finom voltam, ...vagy öregszem.
Értékeld a cikket!
{extravote 3}