Még egyetemista társaimmal voltunk kirándulni (tán Bakonybélben), ahol vacsorázni a szállás melletti étterembe mentünk. Volt itt egy zenész elektromos orgonával és dobgéppel, régi sláger zenét játszott. Amikor elment pihenni, a többiek nem nagy unszolására beültem egy kicsit a hangszer mögé. Hasonló stílusban kezdtem én is játszani, közben próbálgatva az addig még sosem látott dobgépet is. Aztán valahogy a vége a Boci-Boci-Tarka Rock'n Roll változata lett, amit az eredeti zenész már nem nagyon bírt tolerálni, így lett a vége a dalnak. Van is erről két fénykép:

A lényeg, hogy itt született meg az elhatározás, hogy egyszer majd nekem is lesz egy ilyenem. Amikor már önálló keresetem volt vettem is egyet, azt hiszem használtan.

Ahhoz képest, hogy vendéglátós zenéhez találták ki nagyon sok oldalú kis hangszer volt. A 9 féle dobhangszínt tetszőleges arányban lehetett keverni, vagy akár teljesen kivenni, de én nem elégedtem meg a 16 ritmussal. Rájöttem ugyanis, hogy egyszerre több ritmusgombot is be lehet nyomni. Ekkor a két program egyszerre futott és újabb ritmus állt elő. Persze nem lehetett mindent mindennel keverni. Szintén kitaláltam, hogy ha csak félig nyomom le a ritmus gombot akkor megfelelő időzítéssel pörgetést, vagy más ritmusváltást tudok okozni. Na ez nagyon tetszett.

Ritmusok

Dobok

Később persze már kevés volt a dobgép tudása, és már saját dobgép építésébe kezdtem. Egyszercsak arra gondoltam, hogy a saját dob moduljaimat (épített elektronika) az ő programjával fogom meghajtani, ezért kicsit belebuheráltam. Ez kezdetben jó ötletnek tűnt, mert tényleg megszólaltak a saját dobhangjaim, de később még nagyobat gondoltam. Mi volna ha számítógépről hajtanám meg a Vermona hangmoduljait? Elkezdtem keresni a vezérlést az elektronikán, amikor is egy jól irányzott mozdulattal elrontottam. Sosem találtam meg mi purcant ki, de többet nem szólalt meg...

...Béke poraira

Értékeld a cikket!
{extravote 3}