Weltmeister 80 Basszusos tangó harmonika. 1972-ben kaptam, 6 évig tanultam játszani rajta.

 

Az első hangszerem.

Valamikor réges-régen Budapesten a XIII. kerületben a Váci út és a Csanády utca sarkán volt egy Bácskai Sörkert nevű hely. Hétvégenként szüleimmel sokszor lesétáltunk a Margitszigetre, vagy a Szent István parkba és a hazafelé úton betértünk ide. Ez egy sokak által látogatott szabadtéri étterem volt, a kerítés menti asztalok lugasokkal körbe vett árnyékos helyek voltak, míg középen táncparkett állott és egy zenekar játszotta a korabeli slágereket. Akkoriban természetes volt, ha valaki fényes nappal a táncparkettre hívta kedvesét, édesapám is gyakran így tett. Mivel korábban táncos pár voltak, nekem is jólesett nézni őket és közben nagyon megragadott a tangóharmonikás játéka. Itt dőlt el, hogy ez lesz az én hangszerem is.

Fatert nem kellett nagyon győzködni, ő korábban egy katonazenekarban játszott. Azon kevesek közé tartozott akik elektromos gitáron játszottak, bár ő is különleges hangszert választott Balogh féle Hawaii Gitárja volt.

Kerestünk egy zeneiskolát, nem volt nehéz mert eleve zenetagozatos általános iskolába jártam és elkezdetem a tangó harmonika szakot. Nemsokára megkaptam első hangszerem:

A kék színű 80 basszusos Weltmeister harmonikám sokáig megőriztem. Talán látszik a filmen, hogy kicsit nagy is volt hozzám képest. Nos igen, gerincferdülést kaptam miatta az orvosok meg gyógytornára küldtek, de legalább megtanultam úszni.

Sokáig tanultam a hangszert, jól is ment de mivel szerintem ez nem egy komolyzenei hangszer, mire kijártam az általánost összekülönböztem a tanárnőmmel. Szerinte komolyzenét kell tanulni és semmi mást, kötött volt a tananyag. Igazából Bachot még szerettem is tanulni mert az nagyon jól szólt (általában Bach jól szól mindenen), na de kérem Bartók és Kodály az nem erre a hangszerre való. Otthon tele voltam könnyűzenei kottákkal, én azt akartam játszani amit a Bácskai Sörketben hallottam.

A vége a szakítás lett. A hangszert nem utáltam meg, azt a mai napig szeretem, de a komolyzenéből elegem lett. Így kerültem Binder Károlyhoz Jazz zongorát tanulni, de ez már a következő történet.

Később 1982-83 között a katonaságnál voltak harmonikás élményeim, ahol találtam egy kis 40 basszusos hangszert amit kisajátítottam. Szilvesztert bent töltöttem a seregben. Nem önszántamból, de a harmonikával a nyakamban rohangásztam a laktanyában. Hátam mögött az ügyeletes tiszt lihegett és csőre töltött pisztollyal hadonászva üvöltözte, hogy "húzzad öcsém". Bemenekültem egy VP-02 műszerkocsiba és magamra zártam az ajtót. Pár óra múlva - amikor az üti már mozdulni sem tudott - kimerészkedtem.


Értékeld a cikket!
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)