A Kraftwerk 1975 októberében megjelent lemezének címadó zenéjét 1994-ben dolgoztam fel, az akkoriban vásárolt kiváló hangszeremre mely hosszú időn át társam maradt. 2011-ben váltam meg tőle.
Így készült...
Itt most minden hang egy ROLAND D20 hangszerből jön. A szóló kivételével a zenei kíséretet és a dobokat sávonként rögzítettem a hangszer szekvenszerébe. A ritmus a külön leprogramozott dobminták elhelyezésével, illetve az ezekre való élő rájátszással készült. A szóló részeket magnófelvétel közben kellett élőben feljátszanom, ezért a végleges felvételezést legalább 20-30-szor kellet megismételni és mindig a teljes zenei anyagot újra kellett játszani. A felvétel egy YAMAHA kazettás magnóra történt, tehát semmilyen utómunkára nem volt lehetőség. A hangfelvétel a kazetta digitalizálásával került fel a SoundCloudra.
értékeld: {extravote 3}
A Kraftwerk mindig is a kedvenceim közé tartozott és nagyon szerettem volna ezt az egyik kedvencemet magam is játszani, ezért álltam neki annak idején. Nem volt célom teljesen leutánozni az eredeti változatot, hanem kicsit technósabb hangzást próbáltam előcsalni a hangszerből. A felvétel érdekessége az lehet, hogy ez még az előtt a korszak előtt történt, amikor még a régi zenék feldolgozásai illetve a remixek nem jöttek divatba. Mégis, a jóval később (2000-2002) kiadott CD-ken hasonló hangzású feldolgozásokat lehet találni. Ezért az úgy tűnhet, hogy az én zeném már ezek alapján készült, pedig nem.
Történet
A 70-es 80-as években hetente egyszer-kétszer volt olyan rádióadás amelyekből a külföldi zenéket meg lehetett ismerni. Persze sokat kellett figyelni mert ez a néhány adás igyekezett mindenkinek az igényét kielégíteni, ezért talán félévente találták el, hogy mi az aktuális kedvenc. Ha lemaradtál az adásról akkor annyi. Talán épp ezért is van az, hogy akkoriban egyszerre többféle stílust kedveltünk. Bőven elfért egymás mellett a Rock a Punk és Vangelis. Volt akkoriban egy piac amit Tangó-nak hívtak és ez nem volt más mint az Ecseri használt piac. Itt lehetett egyedül külföldi lemezekhez jutni. Persze csak annak aki tudta kinél kell keresni, mert kitenni őket a placcra nem igen lehetett. A kezdeti vásárlásoknál sok eladó le is tagadta, hogy foglalkozna ilyesmivel, de ha már egyszer valakinél vásároltál és megélte a következő heteket (azaz nem jelentetted fel), akkor híre ment, hogy biztonságos vásárló vagy és már kérhettél bármit, behozták. Persze erre heteket kellett várni, a lemezek ára akkoriban 500-600 sőt akár 1500 Ft-is lehetett szemben a bolti 200-350 Ft-os árakkal. Igen akkoriban 50 fillér volt egy gombóc fagyi, de lehet hogy már 1.50 erre nem emlékszem.
Ilyen körülmények között vásároltam meg a Radioactivity bekelitet a spórolt zsebpénzemből és nagy örömmel vittem haza. Otthon egy orosz Koncertíj IV lemezjátszóm volt csak, amire épp édesapám szabóműhelyében tettem fel a korongot.
Fater már a borítót is gyanúsan nézegette, az árakkal is tisztában volt, így eleve nem volt boldog. Én sem amikor a feltett lemez egyszerűen feldobta a lemezjátszókart az égbe, ami aztán végigcsúszott a tányér közepéig, a lemez pedig úgy hullámzott mint a szélviharos Balaton. Igen, ez akkoriban benne volt a levesben. Egy behozott lemez útközben bizony megsérülhetett. Tudtam én ezt, ezért nem az eladóra haragudtam, nyilván nem rontja ilyesmivel a saját üzletét. De ezt így bebuktam rendesen. A legszomorúbb pedig attól lettem amikor apám dühösen lekapta a lemezt a lejátszóról és összetörte. Az először még ellenálló bakelit meghajlott majd több száz darabra hullott szét beterítve az egész műhelyt.
Már csak ezért is muszáj volt ezt a zenét megcsinálnom.
Gears
ROLAND D-20
YAMAHA .....
Értékeld a cikket!
{extravote 3}